Tegnap a Magyar Ilona iskola szülői vezetőségének rövid tájékoztatót tarthattunk a gyermek műhely munkájáról. Nagyon hálás voltam az esélyért.
Készült egy szórólap is amit letettem egy padra, hogy vihessen belőle akit érdekel.
megkérdezték, hogy hol működik ez a műhely. Teljesen érthetően meglepően hangzik, hogy az iskola egy tanterme péntek délutánonként átváltozik műhellyé aztán Ibike jótékony takarítása után a hét más napjaira nyoma sem marad. Nem panaszkodom, bár epekedve várom, hogy egyszer állandó helyet kapjon a múhely, ahova minden nap be lehet térn a gyerekeknek.. Minden azért van, hogy csiszolódjon a munkánk. Itt most arról van szó, hogy hetente át kell gondolni mi az a kellék mennyiség amit be tudok tenni a nagy kosárba és dobozokba ahhoz, hogy a gyerekek bármit megtaláljanak amire szükségük van. Aztán általában már az utcán várnak és én kiadogatom az autóból a holmit amivel birtokba vesszük a tantermet.. Ez a mi kis rítusunk.
A műhely hetente születik és elmúlik. Most már bárhol, akár a mezőn is gyorsan be tudnánk rendezkedni és indulhatna a falak nélküli munka.Természetesen nem erre törekszem.
Talán különösen hangzik, de a kellékek összeállítása akkor sikeres, ha elképzelem a gyerekeket, amikor összeválogatom a dolgokat. Tudom hogy Réka a puha bájos, hercegnői dolgokhoz vonzódik, Bence majd ragasztani, vágni és kalapálni akar, Viktor szellemi éhsége csillapíthatatlan, neki valami felfedezhető, doboz, kagyló jellegű kell , Orsi csodálatosan fest és rajzol, így nem maradhat el a tempera és sok féle papír, ecset. Persze van aki kimaradt a felsorolásból. Remélem ez nem okoz bántódást. Ahogyan én sem érzem a foglalkozást csonkának akkor sem ha esetleg csak egyetlen gyermek lenne. A gyermekekre nem igaz a matematika. Egy is minden. ( A grafika Bodri Ferenc munkája mit kicsit szineztünk..)
Készült egy szórólap is amit letettem egy padra, hogy vihessen belőle akit érdekel.
megkérdezték, hogy hol működik ez a műhely. Teljesen érthetően meglepően hangzik, hogy az iskola egy tanterme péntek délutánonként átváltozik műhellyé aztán Ibike jótékony takarítása után a hét más napjaira nyoma sem marad. Nem panaszkodom, bár epekedve várom, hogy egyszer állandó helyet kapjon a múhely, ahova minden nap be lehet térn a gyerekeknek.. Minden azért van, hogy csiszolódjon a munkánk. Itt most arról van szó, hogy hetente át kell gondolni mi az a kellék mennyiség amit be tudok tenni a nagy kosárba és dobozokba ahhoz, hogy a gyerekek bármit megtaláljanak amire szükségük van. Aztán általában már az utcán várnak és én kiadogatom az autóból a holmit amivel birtokba vesszük a tantermet.. Ez a mi kis rítusunk.
A műhely hetente születik és elmúlik. Most már bárhol, akár a mezőn is gyorsan be tudnánk rendezkedni és indulhatna a falak nélküli munka.Természetesen nem erre törekszem.
Talán különösen hangzik, de a kellékek összeállítása akkor sikeres, ha elképzelem a gyerekeket, amikor összeválogatom a dolgokat. Tudom hogy Réka a puha bájos, hercegnői dolgokhoz vonzódik, Bence majd ragasztani, vágni és kalapálni akar, Viktor szellemi éhsége csillapíthatatlan, neki valami felfedezhető, doboz, kagyló jellegű kell , Orsi csodálatosan fest és rajzol, így nem maradhat el a tempera és sok féle papír, ecset. Persze van aki kimaradt a felsorolásból. Remélem ez nem okoz bántódást. Ahogyan én sem érzem a foglalkozást csonkának akkor sem ha esetleg csak egyetlen gyermek lenne. A gyermekekre nem igaz a matematika. Egy is minden. ( A grafika Bodri Ferenc munkája mit kicsit szineztünk..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése