Bence újra köztünk van. Amikor bementünk a tanterembe, már ott várt ránk. Nagy volt az örömünk. Nem tudnék szavakat találni rá.
Nagyon sokat gondoltunk rá. A padokba kapaszkodva közlekedik, de hősiesen és fáradhatatlanul tesz-vesz. Természetesen elméleteket bárki olvashat arról, milyen gyógyító hatása lehet a művészetnek. Mi itt most anélkül, hogy erre valaha is törekedtünk volna megtapasztalhattuk, mit jelentett Bencének a művészeti műhely. Semmiféle módon nem törekedtünk arra, hogy faggassuk emlékeiről hanem megvártuk mi az amit ő fontosnak tart elmondani. Így előkerült a foglalkozás közepe táján füzet, amibe rajzolt. Ezt a röntgennél rajzoltam, ezt amikor "cétére " mentünk. A gyerekcsapat körbe állta és sorra dicsérték a rajzokat. Ez de jó ! De ügyes vagy ! Ez tényleg olyan mint a szkubidú!!
A gyerekek közül nem mindenki tudta, hogy beteg volt. Lenyűgözött az az egyszerűség és nyíltság, ahogyan rákérdeztek. Neked mi van a lábaddal? Most tanulok járni. Miért? Megbetegedtem, és lebénultam. Lélegezni sem tudtam csak géppel. Kell még neked az olló ? - váltottak témát, és folyt a munka. Dani semmit sem kérdezett, egyszerűen csak alig mozdult Bence mellől és ezért kevés saját munkát végzett. Odavitte Bence asztalához, ha valamire szüksége volt.
Nem kértem , hogy adja oda a rajzokat. Magától kitépett néhányat és odahozta, hogy ez kerüljön fel a spárgára és legyen a gyűjteményé.
Egyszer csak azt mondta , jó hangosan - lesz megint nyári tábor? Hát még nem tudom , hol lesz de biztosan megcsináljuk ... Ezzel el is dőlt, hogy tábornak lenni kell.
Nagyon sokat gondoltunk rá. A padokba kapaszkodva közlekedik, de hősiesen és fáradhatatlanul tesz-vesz. Természetesen elméleteket bárki olvashat arról, milyen gyógyító hatása lehet a művészetnek. Mi itt most anélkül, hogy erre valaha is törekedtünk volna megtapasztalhattuk, mit jelentett Bencének a művészeti műhely. Semmiféle módon nem törekedtünk arra, hogy faggassuk emlékeiről hanem megvártuk mi az amit ő fontosnak tart elmondani. Így előkerült a foglalkozás közepe táján füzet, amibe rajzolt. Ezt a röntgennél rajzoltam, ezt amikor "cétére " mentünk. A gyerekcsapat körbe állta és sorra dicsérték a rajzokat. Ez de jó ! De ügyes vagy ! Ez tényleg olyan mint a szkubidú!!
A gyerekek közül nem mindenki tudta, hogy beteg volt. Lenyűgözött az az egyszerűség és nyíltság, ahogyan rákérdeztek. Neked mi van a lábaddal? Most tanulok járni. Miért? Megbetegedtem, és lebénultam. Lélegezni sem tudtam csak géppel. Kell még neked az olló ? - váltottak témát, és folyt a munka. Dani semmit sem kérdezett, egyszerűen csak alig mozdult Bence mellől és ezért kevés saját munkát végzett. Odavitte Bence asztalához, ha valamire szüksége volt.
Nem kértem , hogy adja oda a rajzokat. Magától kitépett néhányat és odahozta, hogy ez kerüljön fel a spárgára és legyen a gyűjteményé.
Egyszer csak azt mondta , jó hangosan - lesz megint nyári tábor? Hát még nem tudom , hol lesz de biztosan megcsináljuk ... Ezzel el is dőlt, hogy tábornak lenni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése