Ezen a fotón minden megtalálunk ami fontos számunkra, és már megszerettük. Ettől élmény-pedagógia és alkotó műhely. A tantermet Kecskeméten a Magyar Ilona Általános iskola adja és így az iskola diákjai járnak hozzánk, bár nyitottak vagyunk mindenki számára.
A padokat mindig másként rendezzük el, ahogyan éppen a társaság szeretné, Van aki másoktól távol, van aki a tesójával, van aki egyszerre 3 helyen szereti a munka területét kialakítani.
A más napokon rendezett tanteremhez alkalmazkodunk. A tanári asztalra és környékére rakjuk ki az állandó kísérőinket. Papírokat- egyik varázslatosabb színű és tapintású mint a másik. A festéket, krétákat színes ceruzákat,. Önálló kosár a turkálós, ahol mindig van meglepetés mint a titokzatos padlásokon.. mondjuk kagyló, kavics, csillogó vacakságok, ez titkos...
A terembe minden foglalkozás alkalmával be kell költöznünk, amit azzal kezdünk, hogy a padok tetejére felrakunk egy-egy széket amit aztán letakarunk, lepedővel, fóliával , akármivel és körötte elrendezzük amit éppen nagyon szépnek gondolunk. Ez közös munka és a lendületes mozdulatok szépen betornáztatják tagjainkat..(installáció ?)
Azt szeretnénk, ha minél több féle dolgot lehetne tapogatni elvágni és gyúrni ragasztani. Ezért falevél, fonál, gyurma , hol ez hol az kerül. elő.
Az alkotások úgy születnek, hogy a turkálás közben valaki felkiállt jaj de szép ez a én csinálok belőle stb.
Van aki előre kigondolja mit rajzol és azonnal nekilát. ...A közös mindenkiben a fáradhatatlanság. A nap végén alig akar hazamenni a társaság. Mostmár azt sem tudom biztosan meddig lennének képesek a gyerekek egyfolytában dolgozni, mivel anyári táborunkban reggeltől estig megállás nélkül szöszmötöltek
Lényeg a lényeg azaz az alkotás ami megszületik. Itt nincs semmi elvetni való. Minden a kiállító térbe kerül,amit a tábla előtt rendezünk be. A kész munkákkal Bodri művész úrhoz lehet fordulni, aki igen változatosan tud hümmögni és ezzel jelzi a véleményét. Aztán irány a szárító kötél és valamennyi munkát meg lehet nézni az interneten is pár nap múlva...
Még hosszan lehetne írni arról ,mennyi gondosság van a látszólagos össze-visszaság mögött, amivel el lehet érni esetleg, hogy valóban alkotó műhely legyen ez a terem számunkra.
A padokat mindig másként rendezzük el, ahogyan éppen a társaság szeretné, Van aki másoktól távol, van aki a tesójával, van aki egyszerre 3 helyen szereti a munka területét kialakítani.
A más napokon rendezett tanteremhez alkalmazkodunk. A tanári asztalra és környékére rakjuk ki az állandó kísérőinket. Papírokat- egyik varázslatosabb színű és tapintású mint a másik. A festéket, krétákat színes ceruzákat,. Önálló kosár a turkálós, ahol mindig van meglepetés mint a titokzatos padlásokon.. mondjuk kagyló, kavics, csillogó vacakságok, ez titkos...
A terembe minden foglalkozás alkalmával be kell költöznünk, amit azzal kezdünk, hogy a padok tetejére felrakunk egy-egy széket amit aztán letakarunk, lepedővel, fóliával , akármivel és körötte elrendezzük amit éppen nagyon szépnek gondolunk. Ez közös munka és a lendületes mozdulatok szépen betornáztatják tagjainkat..(installáció ?)
Azt szeretnénk, ha minél több féle dolgot lehetne tapogatni elvágni és gyúrni ragasztani. Ezért falevél, fonál, gyurma , hol ez hol az kerül. elő.
Az alkotások úgy születnek, hogy a turkálás közben valaki felkiállt jaj de szép ez a én csinálok belőle stb.
Van aki előre kigondolja mit rajzol és azonnal nekilát. ...A közös mindenkiben a fáradhatatlanság. A nap végén alig akar hazamenni a társaság. Mostmár azt sem tudom biztosan meddig lennének képesek a gyerekek egyfolytában dolgozni, mivel anyári táborunkban reggeltől estig megállás nélkül szöszmötöltek
Lényeg a lényeg azaz az alkotás ami megszületik. Itt nincs semmi elvetni való. Minden a kiállító térbe kerül,amit a tábla előtt rendezünk be. A kész munkákkal Bodri művész úrhoz lehet fordulni, aki igen változatosan tud hümmögni és ezzel jelzi a véleményét. Aztán irány a szárító kötél és valamennyi munkát meg lehet nézni az interneten is pár nap múlva...
Még hosszan lehetne írni arról ,mennyi gondosság van a látszólagos össze-visszaság mögött, amivel el lehet érni esetleg, hogy valóban alkotó műhely legyen ez a terem számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése